Az egész ki tudja, melyik női ági felmenőmnél kezdődött…

De az örökséget én is megkaptam. Mentegethetném a végletekig édesanyámat és a mamámat, viszont ami történt, az megtörtént. A dolog bevégeztetett, hiszen cipelt fájdalmuk engem is utolért. Sebeik rajtam is sebeket ütöttek.

Fel is áldoztam, el is tüntettem magam annak a rendje, s módja szerint. Mert volt egy legeslegvégső indok önmagam elnyomására: ők is feláldozták magukat értem…

Tartozásomat egészen addig mindenféle módon róttam le, amíg kaput nem nyitott nekem egy könyv.

Anyaseb.

2021 óta folyamatos felismeréseim vannak – persze segítséggel – és minden egyes ilyen ráébredéssel egyre közelebb kerülök a szabad önmagamhoz. Olyan fogalmakat ismertem meg, mint az önreflexió, az öngondoskodás és az autonómia.

Dolgozom magamon. Haladok. Egy “elég jó” én felé.

Kedves Olvasó, egy olyan blogon jársz, ahol az önismeretről egy speciális megvilágításban esik szó, az anyáinktól örökölt lelki sérülések felismerésén, feldolgozásán, elengedésén keresztül – saját megdolgozásaimon át bemutatva. A blog célja, hogy a kendőzetlenül megfogalmazott bejegyzésekkel biztosítsalak: NEM VAGY EGYEDÜL!

Ha először jársz az oldalon kezdd itt!

Ha az Anyaseb fogalmáról, a kezdeti felismeréseimről, és a gyógyulásról olvasnál, kattints ide!

Ha pedig az Anyaseb őszinte mindennapjairól olvasnál, azt itt tudod megtenni.

Legutóbbi bejegyzések: